Ha valaki azt hallja: seregély, az esetek többségében azonnal egy kártékony, rikácsoló madárra gondol amit tűzzel-vassal kellene irtani. Pedig nagyot téved. Való igaz a seregély elsősorban az őszi vonulása alkalmával komoly pusztításokat képes véghezvinni a szőlőben, illetve kora tavasszal a gyümölcsösben van minimális kártétele, de az egész évi ügyködése bizony több hasznot hajt mint ami kárt okoz.

Na, jó. Lehet hasznos, sőt az is lehet, hogy hasznosabb mint amennyire káros, de kinek jutna eszébe házi kedvencként tartani? Pedig sokaknak eszébe jutott ez már az idők folyamán. Konrad Lorenz a híres etológus is tartott, kifejezetten okos, jól tanítható, ragaszkodó madárnak írta le. Erről a „Salamon király gyűrűje” c. könyvében olvashatunk. De írásos feljegyzések alapján régebben tartottak fogságban seregélyt mint kanárit.

Tartásában talán a legnagyobb problémát az étkezéséből eredően híg és kissé szagos széklete jelenti, bár ennek mértékét a megfelelő táplálással csökkenteni lehet. Táplálására ne használjunk húst vagy hús származékot, inkább lisztkukaccal, tojásos lágyeleséggel valamint főtt rizzsel és darált magkeverékekkel próbálkozzunk. Akik tartották már lakásban, azt beszélik nagyon ragaszkodó, gazdáját messziről felismeri, a megtanult hangokat, szavakat következetesen a megfelelő szituációkban használja.

Igazi mindenes „all in one” kismadár: utánozza más madarak énekét, képes megtanulni beszélni, okos akár a nagypapagájok és könnyen tanítható. Annyira szelíd, hogy akár a kertben szabadon is tartható, este visszamegy a helyére aludni.