A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva, egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló. A bodza fájának fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze.

A bogyókból készített bodzabor (gyümölcsborféleség) egyes vidékeken hagyományos szíverősítő. Helyenként pálinkát is főznek belőle – mivel ez a művelet igen munkaigényes, a bodzapálinka ritka és nagyon drága. Virágait cukorral, citrommal és vízzel erjesztve finom, szénsavas üdítő italt kapunk, de a frissen szedett virágokat palacsintatésztába mártva ki is süthetjük, illetve szörpöt is készíthetünk belőle.

Bogyóit szederrel vagy almával vegyítve lekvárt főzhetünk. Levest is készítenek belőle. A bodza hatását a népi gyógyászat régóta ismeri. Tartalmaz A-, B-, és C-vitamint – C-vitamin tartalma duplája a citrusfélékének! De tartalmaz még folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és mikroelemeket: vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort valamint illóolajat és antociánokat (ez utóbbiaktól fekete a bodzabogyó). Enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító, immunerősítő és izzasztó hatású.

A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk). Sokak kedvenc csemegéje ma is a rántott bodzavirág, amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban kisütnek. Fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. A palacsinta tésztájába friss bodzavirágot morzsolnak. Kisütés után bodzalekvárral vagy fõzött, bodzavirágos krémmel töltik. Kiemelkedő vitamin forrás. Magas a C-vitamin tartalma, van benne A-, és B-vitamin, fehérje, ásványianyagok magnézium, kalcium, kálium, vas, foszfor.

Gyógyhatása: Köptető, veseműködést szabályzó, izzasztó. A virág teája megfázásnál izzasztó és köptető. Mandula- és torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. Vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteákban is megtalálható. A gyümölcs főzetével a görcsszerű fejfájást gyógyítják. A gyalogbodza és a fekete bodza bogyós terméséből főleg a Dunántúlon lekvárt főznek.

Bodza lekvár:Hozzávalók:
érett fekete bodza,
cukor, (befőzőcukor 3:1)
víz,
kevéske citromsav

Elkészítés:
Az érett, fekete bodzát vízzel alaposan leöblítjük és leszemezzük.
1 kg gyümölcshöz 80 dkg cukorból 2 dl vízzel sűrű szirupot főzünk, belekeverjük a gyümölcsöt, erős tűzön addig főzzük, amíg kissé sűrűsödni nem kezd.
Forrón üvegekbe töltjük, lekötözzük és száraz gőzbe rakjuk.
VAGY: az elturmixolt (magos) vagy lepaszírozott (mag nélküli) bodzát a befőzőcukorral alaposan elkeverjük, forrásig melegítjük, pár percre -3-5 összeforraljuk.
Amikor kész: (1 kg-hoz 1 lapos mokkás kanálnyi citromsavval összekeverjük, és rögtön üvegekbe töltjük, kidunsztoljuk.

Tanácsok:
Mivel nagyon "fog" célszerű vékony gumikesztyűt használni, ill. krómozott edényben készíteni, azt nem színezi el.
Aki nem szereti az apró magokat, le is passzírozhatja.
Amikor kész, egy kevés citromsavat tegyünk rá, akkor még véletlenül sem lesz tőle hányingerünk, mert a bodza e nélkül -esetleg -hányingert okozhatna.

Bodzavirág tea friss virágból:
Tegyünk 2-4 fej bodzavirágot egy teáskannába és öntsünk le forrásban lévő vízzel. Fedjük le és hagyjuk 10 percig ázni. Ezután szűrjük le, és ha kihűlt  fogyasszuk.