A Magyar katolikus lexikon szerint Lüttichi Szent Hubert (†Tervueren, Németalföld, 727. máj. 30.) püspök Szent Lambert tanítványa volt. Hubert 703-ban vagy 705-ben lett Szent Lambert utóda a maastrichti püspökségben. Egyházmegyéje területén az utolsó pogányokat is megtérítette. 717. vagy 718. XII. 24-én Szent Lambert ereklyéit Maastrichtből Liége-be vitette át. Élete utolsó hónapjaiban egy horgászaton megsebesült, betegen még elindult egy templomszentelésre, de útközben meghalt.

Testét a liége-i Szent Péter-templomban temették el. 743-ban fölnyitott sírjában épen találták testét, majd 825-ben ereklyéit átvitték az andoge-i (Ardennek) apátságba, melyet hamarosan róla neveztek el. A 12. században készült arany ereklyetartóját 1568. X. 15-én egy lázadás alkalmával elpusztították.

Tisztelete Északnyugat-Európában terjedt el. A 15. századtól keletkezett legendája szerint előkelő család elkényeztetett fia volt. Nagyon szeretett vadászni. Egy nagypénteki vadászatán az Ardennek erdejében megjelent előtte egy szarvas, agancsai közt a feszülettel, és egy égi hang megtérésre szólította föl. Két év múlva meghalt a felesége, Hubert remete lett, majd Rómában a pápa szentelte püspökké; angyalok vitték neki a szentelési öltözékből hiányzó stólát.

Hubertusz a vadászok, lövészcéhek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentje, a kutyákat veszettség ellen védő szent. Kutyaharapás, kígyómarás ellen kérik oltalmát. Az agancsai között feszülettel megjelenő szarvas Szent Euszták legendájában is megtaláljuk.

A 15-18. században Eusztákhoz hasonlóan - és tőle nem mindig megkülönböztethetően - vadászként vadászkürttel, vadászkéssel, karddal és kutyával, agancsa között feszületet hordozó szarvas előtt térdelve (A. Dürer rézmetszet, id. Jan Brueghel, Berlin-Dahlem, 1600 k.) vagy püspökként pásztorbottal ábrázolták. Hubert püspök tisztelete főleg Lotharingiában, a Rajnavidéken és Belgiumban virágzott, de hazánkban is több történelmi szakaszban felbukkant.