Wass Albert:

VADÁSZ-BAJTÁRSAIMHOZ

Mint pusztaságban a síró homok,
Száguld felettünk a történelem.
Vadász bajtársak! Szent munkára fel!
Célunk nevelni tiszta lelkeket,
Mely sírni tudjon mások szenvedésein,
S tudjon örvendezni az öröm felett.
Építsük fel az örök égő máglyát
A legmagasabb sziklabérc fokán,
Lobogó lángját nézzük üstökösnek,
Uszálya lesz a vad, dühöngő orkán.
Erdeinkben zúg a fejszék zaja,
A szántóföldön kóbor eb arat,

Ha összetartunk- s ez mindnyájunk óhaja,
A vadászat üdve mienk marad!