Könyv-folyóirat / Vadászhónapok 

Pintér Norbert második kötetét tarthatja kezében a Tisztelt Olvasó. Ez két okból is örvendetes: az első, hogy a hazai vadászirodalom egy újabb kiváló könyvvel gazdagodhatott. A második, hogy az író nem dőlt hátra első könyvének megírása után a biztos siker tudatával, hanem töretlen lendülettel vetette papírra újabb megfigyeléseit, életképeit, vadászélményeit. Jelen kötetben hónapokra bontott szerkezetben tálalja fel írásait, amelyeket minden esetben egy kis kalendáriumi étvágygerjesztővel vezet be, ezzel is megadva a kezdő hangot, mintegy megfűszerezve a következő novellákat. Ez a szokatlan, de hangulatos antré végigkíséri az adott hónapra vonatkozó írásokat, és némi régről kapott, de méltatlanul elfeledett bölcsességgel gazdagodunk. A csipetnyi humorral, a mindennapi élet pillanataival átszőtt történetekből nemcsak a vadászemberek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, hanem hála az írói fondorlat széles skálájának, a környezet, a táj megjelenítésének soha meg nem tanulható, írói rutinból soha nem alkalmazható „szorzótáblájának”, ott ülhetünk a lesen, ott cserkelhetünk az adott novella főszereplője mellett. És ami külön kiemelendő a hanyag eleganciával, humorral és néhol parányi öniróniával átitatott novellák nem nélkülözik a manapság elhanyagolt vadászati etikettet és etikát. Akik a „jöttem, láttam, lőttem” típusú „művek” kedvelői, nos ők bizonyosan csalódni fognak a Vadászhónapok elolvasása után, hiszen ez a kötet nem a fent nevezett, és ma oly divatos triumvirátus kulisszatitkaiba nyújt betekintést, hanem nemes egyszerűséggel „csak” a VADÁSZATRÓL szól. Kell ennél több? Aligha hiszem… Bors Richárd