|
Nekem már volt német és magyar vizslám is mindkét szõrváltozatban. Leginkább a drótos magyar vált be. Nem olyan önfejû, mint a német vizsláim voltak és nem annyira fázós, mint a simaszõrû magyar vizsla. A vízbe hidegben is szívesen megy, nádban is remekül dolgozik és rendkívül szófogadó. Fél éves korában vettem meg úgy, hogy elõtte nem volt az apportírozáson kívül semmire sem taníva, még lövést sem hallott. Kiváló vadászkutya lett belõle.
Persze egy másik kutyafajta is lehet jó és a drótos magyarok között is lehet vadászatra alkalmatlan. Adottság és a vele való foglalkozás kérdése! (Bár a német vizsláimat soha nem tudtam megtanítani arra, hogy mindig visszajöjjenek hozzám, mikor hívom õket.) |