Július második és augusztus első felében – vagyis most – van az őzek párzási időszaka. Ilyenkor különösen nagy a vadelütések veszélye. Ebben az időszakban az őzbakok szó szerint "se nem látnak, se nem hallanak", s óvatlanul, minden körültekintést mellőzve rohannak keresztül az úttesten.

 

 

Szarvasok esetében a párzási időszak szeptemberre és októberre esik, így az azzal járó veszélyekre is ekkor tanácsos készülni.

 

Lakott területen kívüli utakon vadállatokkal elvileg bárhol és bármikor találkozhatunk, de különösen számítani kell rájuk, ahol "Vadállatok" veszélyt jelző táblát helyeztek el. Ezeket a táblákat ott helyezik el, ahol a vadak megjelenésének az átlagosnál is nagyobb a valószínűsége.

 

A legfontosabb, amit tenni lehet a fokozott figyelem és visszafogott tempó és óvatosabb közlekedés. Ha meglátunk egy őzet átfutni az úton, lassítsunk, mert általában csapatban járnak és jöhet a többi is. 

 

Az állat észlelése esetén a távolsági fényszóró alkalmazása kifejezetten hátrányos lehet, hiszen az úttesten lévő vad ilyen esetekben általában riadtan a fény felé fordul, megdermed, s nem tud időben kitérni az ütközés elől. A tapasztalatok szerint a hangjelzés alkalmazása már nagyobb segítséget jelenthet, az állat menekülni akar a közeledő zajforrás elől.

 

Egy vadgázolás fajtól és sebességtől függően komoly anyagi kárt is okozhat az autóban. De ki fizesse a kárt? A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy főúton, ha vadveszélyre figyelmeztető tábla van kihelyezve, akkor az autós a hunyó, akinek a saját autójának javításán túl még a vadkárt is meg kell térítenie. Ha nincs tábla, akkor a területileg illetékes vadásztársaságot terheli a felelősség.