Az őzbak trófeája az az agancs, melyet az őz október végétől legkésőbb december elejéig levet. Az öregebbek ezen időszak elején, a fiatalabbak az időszak végefelé vetik el azt.

A bakgida életének ötödik hónapjában fejlődni kezd – kicsiny dudorként mutatkozva – az agancstő. Az év utolsó két hónapjában a bakgida orsó alakú, 1-2 cm-es, hegyes kis agancsot, ún. csapot rak fel. Ezt az első gidaagancsot január-februárban elveti és kezdi növeszteni első igazinak mondható agancsát, amit májusban tisztít meg.Az ilyen rendszerint egyágú agancsot viselő bakocskát nevezzük nyársasnak. Ennek az agancsnak ritkán van agancskoszorúja, inkább csak kevés gyöngyözöttséget láthatunk rajta.

 

Nagyon kedvező körülmények kellenek ahhoz, hogy a születését követő évben, tehát másodfű korában lévő bak a nyársas agancsformát mintegy átugorja és hatos agancsot növesszen. 

A születést követő második télen kezdi a bak növeszteni „vékony”, gyenge, általában hatos agancsát. A hatos agancs szárából (agancsszár) előre ágazó ágat nevezzük elülső ágnak vagy szemágnak. A hátrafelé fejlődőt hátulsó ágnak nevezzük. Ha a két ág egymással szemben, egy magasságban és közel azonos szögben fejlődik, ritka becses trófeát viselő bakkal, keresztes bakkal állunk szemben.

 

Az őzbak általában 7-9 éves korában rakja fel rá jellemzően legerősebb agancsát, de meg kell jegyezni, hogy több kiváló szakember szerint a bakok 5 éves koruk körül rakják fel legjobb agancsukat. Ennek pontos, egzakt ismerete el tudná dönteni az állományban lévő kiváló bakok életkor szerinti kíméletét. Az őz agancsának teljes kifejlődése 10-12 hétig tart. Az öregebb bakok hamarabb építik fel agancsukat. Síkvidéken ez is hamarabb történik meg, mint a hegyvidékeken. Az agancs az őzbak általános állapotát, egyedi, öröklött tulajdonságait valamint a környezetnek állapotát is jelzi, de sokak szerint a terület nyugalmának vagy zaklatottságának is jelzője, miszerint a sokat zaklatott, komoly stressznek kitett őzbak nem tud képességeinek megfelelő agancsot felrakni. 

 

Az agancs bírálatánál figyelembe vesszük a szárak hosszát, az ágak számát, kifejezettségét, a koszorú nagyságát, a gyöngyözöttséget, a szárak terpesztését és nem utolsósorban a színt és a kiskoponyával mért agancs súlyát is.Az őz agancsának rendellenessége a parókás agancs. Ez rendszerint heresérülés következménye. Torz agancsot eredményezhet az agancstő és ennek környékén a koponya sérülése is.Ez rendszerint csontburjánzáshoz vezet.