A vad görénytől eltérően a vadászgörény már nem képesek vadon megélni. Természetes kíváncsiságán túl érzelmi kötődést is kialakít gazdájával. A közönséges görénynél lényegesen jobban tolerálja már az emberi betegségeket és étrendet. Általában március–május között párzik. A nőstény 41–42 napig vemhes, majd többnyire 4–6 kölyköt hoz a világra. Az újszülöttek szeme egy hónapos korukban nyílik ki.

Önállóvá körülbelül három hónaposan, ivaréretté nagyjából egy éves korukban válnak. Általában 6–10 évet él, de némelyik példány 15 évig is.

Több évszázadon át a görényeket főleg vadászatra használták. Hosszú, hajlékony termetükkel és kíváncsi természetükkel kiválóan alkalmasak különféle, üregben élő állatok, főleg nyulak és egyéb rágcsálók hajtására. Néhány országban — főleg az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol a nyulak kártevőnek számítanak — mindmáig vadásznak görényekkel: egy görény és egy háló kombinációja még ma is hatékonyabb bármilyen modern vadásztechnikánál.

A görényt beengedik a lyukba, a kijáratok elé hálókat tesznek, a menekülő nyulakat pedig egyszerűen fejbe verik. Ez a gyakorlat illegális néhány olyan országban, amelyekben aggódnak a vadállomány egyensúlyának felborulása miatt.

A görények napi 14-18 órát alszanak, de amikor ébren vannak nagyon aktívak, fáradhatatlanul fedezik fel a környezetüket. A görények szürkületi állatok, ami azt jelenti, hogy hajnalban és alkonyatkor aktívak. Ennek ellenére nagyon könnyen alkalmazkodnak a gazdájuk életritmusához. Ha ketrecben tartjuk, ki kell engedni naponta pár órára, hogy meglegyen a testmozgása, és kielégíthesse a kíváncsiságát. Ha túl sokáig tartják őket ketrecben, mozgásképtelenné válhatnak, és depresszióssá válnak.

A görények, mint a macskák alomra szoktathatók, de ez nem minden esetben jár teljes sikerrel, előfordulhatnak véletlen, vagy szándékos balesetek.