Az Alpesi tacskókopó kistermetű vadászkuyafajta, Ausztriában tenyésztették ki, elsősorban nyomkövetésre. A többi kopóhoz hasonlóan kiváló szaglóérzékkel rendelkezik, szívós, erős csontozatú kutyafajta, amelyet eredetileg szarvas, vaddisznó, nyúl és rókavadászatra használtak. A fajta a 18. század során alakult ki, hivatalosan 1896-ban ismerték el.Kis termetű, hosszú testű, apró lábú, a tacskóra hasonlító kutya.

Feje elhegyesedő. Szeme világos vagy sötét gesztenyebarna, élénk kifejezésű, füle lelóg. Törzse hosszú és izmos. Mellső végtagjai kissé görbék, vastag csontozatúak, hátulsó lábai izmosak, valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Rövid és a nyak, valamint a farok kivételével sima szőrű.

Szőrzete a testen rövid, a nyak és a faroktájon hosszú, sűrű, kemény.Színe fekete, világosbarna rajzolattal, vörösesbarna vagy aranyvörös, mellkasán fehér folt megengedett. Marmagassága 30-38 cm, testsúlya 15 - 20 kg lehet. Várható élettartama 10-14 év. A nőstény egyszerre 4-6 kölyköt ellik.
 

Nyúl-, róka-, őz- és vaddisznóvadászatra kitenyésztett fajta, vadkacsavadászatra is használják. A tacskókopó kitenyésztésére valamikor a 19. század közepén került sor, nagytestű kutyákat kereszteztek kopókkal. Egykor a német nemesség kedvenc kutyája volt, elsősorban kiváló szaglóérzéke miatt. Az 1880-as években Rudolf koronaherceg alpesi tacskókopók társaságában ment vadászexpedíciókra Egyiptomba és Törökországba.wikipedia