Kialakulása az 1700-as évekre tehető. A Hannover környékén élő vadőrök alakították ki nehéz testű, illetve könnyebb csontozatú vérebek keresztezésével. Mind a mai napig munkakutyaként tartják, finom szaglását különösen nagyra becsülik. Elsődleges feladata a sebzett vad felkutatása, nyomon követése volt. Kitartó, szenvedélyes, de ugyanakkor kiegyensúlyozott kutya. Bátor, jó természetű, hűséges.

A különböző kutyabetegségekkel szemben fölöttébb ellenálló. Tanulékony, könnyen képezhető, de társasági kutyának egyáltalán nem alkalmas. „Szerencsés” fajta, hiszen manapság is főként vadászok tartják, tehát erre használják, amire az 1700-as években kitenyésztették.

Marmagassága 51-61 centiméter, tömege 38-44 kilogramm. Erőteljes felépítésű, viszonylag rövid lábú eb, amelyet elsősorban a megsebzett vad felkutatására és megállítására tenyésztettek ki. Gyakran feltűnő, fekete maszkot visel.