A Dávid-szarvas, kínai nevén milu egy vadon már kipusztult, eredetileg Kínában honos szarvasféle. A Dávid-szarvas elnevezést Dávid atyáról, arról a Kínában térítő francia misszionáriusról kapta, aki először számolt be a faj létezésről a nyugati tudomány számára a 19. században. A hímek kb. 200 kg-ot, a nőstények kb. 160 kg-ot nyomnak. A hímek agancsot viselnek, melyet minden télen levetnek, és májusra újranövesztenek. Két főágból álló agancsa jelentősen eltér a gímszarvasétól, azt a látszatot kelti, mintha fordítva ülnének a fején. Hosszú, a lóéhoz hasonló feje szintén nem túl szokványos a szarvasfélék között. A miluk a legtöbb szarvasfélétől eltérően kedvelik a vizet. Szívesen belegázolnak a folyókba, tavakba, és úszni is tudnak. Nyáron sok vízinövényt is fogyasztanak. Csordában élnek, de a hímek a párzási időszak előtt két hónappal elhagyják a nőstényeket. A párzás idejére ismét csatlakoznak, és végig böjtölve keményen megküzdenek egymással a nőstényekért.

Párzási időszakban a nőstényekhez csatlakozó bikák szamárordításhoz hasonló hanggal tudatják vetélytársaikkal, hogy jobb lesz, ha elkerülik a teheneiket. Ilyenkor még táplálkozásra sem marad idejük. A tavasz végén születő borjak hamar lábra állnak. A nőstények 2-3, a hímek 3-4 évesen válnak ivaréretté. Vadon utoljára a 3. században élhetett, a faj a fennmaradását a császári vadászterületen fogságban élő populációnak köszönheti. Itt az utolsó példányokat japán és nyugati katonák fogyasztották el 1900 körül a boxerlázadás idején. Azonban addigra elég példány jutott el európai állatkertekbe és parkokba ahhoz, hogy egy tenyésztési és visszatelepítési program meginduljon. Jelenleg két kínai nemzeti parkban élnek miluk. Magánterületeken Angliában és Európában más helyeken. Európán kívül betelepítették még Amerikába, Argentínába, és visszatelepítették Kínába.

Magyarországon a Veszprémi Állatkertben és a Miskolci Állatkertben élnek Dávid-szarvasok. Ezen kívül néhány vadaskertben is lehet találkozni velük.