Ázsia északkeleti részén fordul elő. Szibérián kívül megtalálható Kazahsztánban, a Tiensan-hegység vidékén, Kelet-Tibetben, a Koreai-félszigeten és Kína északkeleti részein. Az óriási elterjedési területen belül két alfaját különböztetik meg, a közönséges szibériai őzet és a tiensani őzet. A szibériai őzet a legutóbbi időkig az európai őz alfajának tekintették, mára azonban egyértelmû a két faj elkülönítése.

A szibériai őz az európai őznél testnagyságát és agancsait tekintve is nagyobb. A tipikus szibériai őzbak jóval nagyobb, mint az európai őz. A bakok marmagassága akár 85–100 cm lehet, súlyuk elérheti a 60 kg-ot. A suták valamivel kisebbek. Nyári szőrzetük fényesebb és világosabb vörös, mint az európai őzé. A téli szőrzet szürkésbarna, a fari tükör fehér, a szőr sokkal tömöttebb és durvább, mint az európai őznél.

Az erőteljesen gyöngyözött agancsok V alakban nőnek felfelé, tőnél szélesen elszeparálódnak és ellentétben az európai őz agancsával, az agancs rózsái soha nem érintkeznek. Általában egy-egy agancsszár háromágú, de a hátsó ág gyakran kettéágazik. A rekord agancsok hosszúsága eléri a 45 cm-t, tömegük meghaladja az 1.000-1.1000 grammot.

A szibéria őz Közép-Ázsiáig és a Kaukázusig fordul elő. Az európai és a szibériai őz elterjedési területe a Kaukázus vidékén találkozik. A szibéria őz az északi oldalon, az európai őz a déli oldalon, Kis-Ázsiában és helyenként Irán északnyugati területein fordul elő.