Kovács úr elmegy látogatóba vadász barátjához, aki büszkén mutogatja neki a különféle trófeákat. Bemennek az elegáns hálószobába is, ahol egy hatalmas medvebőr ágyelő van letertve. - Ezt a medvét a máramarosi havasokban lőttem - dicsekszik a vadász. - Fogait vicsortva rohant rám. Vállamhoz kaptam a puskám... Életveszélyes pillanat volt... Éreztem, hogy egyikünk ott marad... - Szerencse, hogy a medve vesztett - mondja Kovács -, mert te nagyon rondán festenél ágyelőként.